A (rém)álomgyár

Rainer Werner Fassbinder – Lili Marleen

A Lili Marleen Fassbinder 1981-es filmdrámája. Maga a Lili Marleen egy német dal címe, ami a második világháború idején keletkezett és örökzölddé vált. Eredetileg egy német költő írta meg vers formájában az I. világháború idején, két barátnőről: Liliről és Marleenről. Később ezt zenésítették meg, majd amikor a németek 1941-ben elfoglalták Jugoszláviát, akkor játszották le először a belgrádi rádióban, s rögtön nagy kedvenc lett.

http://www.imdb.com/title/tt0082661/

A film forgatókönyve Lale Andersen német bárénekesnő önéletrajzi regényének egy részletét dolgozza fel. Egy mulató énekesnőjének története 1938-45-ig, a párt felső köreiben, Berlin, München és Zürich között. Három főbb kérdéskör köré épül az alkotás. Mindenekelőtt egy szerelmespár, Willie és Robert története ez, amely talán tipikusan azért a (nagybetűs) Szerelem, mert valójában soha nem teljesedik be. Ugyanis a férfi egy svájci zsidó, aki egy zsidó segélyszervezetnek dolgozik apjával együtt, míg a nő a náci Németországban fut be karriert. A másik fontos kérdéskör, (melyre való utalás a filmben is elhangzik: „Az ember nem mindig válogathatja meg, hogyan akar élni, ha élni akar.”) mennyire tekinthető nácinak, közreműködőnek valaki, aki egy ilyen diktatórikus hatalomban csak túl akar élni. A harmadik problémakör, azoknak a művészeknek a sorsa, karrierje, akiknek egy ilyen hatalmi berendezkedés ideje alatt nyílik lehetősége befutni. Ám mindezek előtt lássuk a rövid történetet.

A film tehát Willie, az énekesnő és Robert, egy zsidó karmester szerelmének történetét meséli el 1938 és 1946 között. A történet Zürichben indul, itt él Robert és innen támogatja a zsidókat, Willie pedig egy zürichi bárba dolgozik énekesnőként. Robert apja ellenzi kapcsolatukat, túl veszélyesnek tartja munkájukra nézve. Így egyik alkalommal, amikor Münchenből akarnak visszatérni a fiatalok, (Robert apjának intézkedésére) nem engedik át a határon Willie-t. A lány Münchenben ragad, (ekkor válnak el először hosszabb időre) de segítséget és támogatást kap egy korábbi (fejes) ismerősétől, Henkel rajparancsnoktól. Munkát kap egy szórakozóhelyen, ahol először énekli el a Lili Marleen-t. Egy évvel később (amikor a németek lerohanják Lengyelországot) lemezre is felveszik a dalt. A szám sikere teljesen a véletlennek köszönhető: rengeteg dalt betiltottak, így szükség van új számokra, a lemez pedig elkeveredik a belgrádi katonai rádióhoz, ahol először lejátsszák. Ettől kezdve minden este, pontban tíz óra előtt három perccel felhangzik a Lili Marleen, mely minden fronton és otthon maradt katona szívéből szól. Szinte már egyfajta esti imaként, vagy a békére való vágy szimbólumaként is tekinthető. Fontos megjegyezni, hogy Willie-t viszont egyáltalán nem érdekli a politika vagy a háború, szemet akar hunyni az egész felett és csakis fényes karrierjéről álmodozik. Ez az áhított karrier hamar elérkezik, a nő ünnepelt (ma úgy mondanánk „egy-slágeres”) sztár lesz, akit még Hitler is külön kegyekben részesít. Mindez idő alatt – noha mit sem tud Robert-ről – szerelmének ereje változatlan. Egyik nap váratlanul betoppan a férfi, viszont hamis útlevele miatt letartóztatja a Gestapo. A nő mindent megtesz, hogy kiszabadítsa szerelmét, s talán ez az egyetlen alkalom, amikor valóban közvetlen részesévé válik a politikának. Egy híres író, Günther Weisenborn (aki a zsidó szervezet tagja és akit egyébként Fassbinder alakít ), egy filmszalag kicsempészésére kéri Willie-t, cserébe kiszabadítják neki Robert-et. A férfi ugyan kiszabadul, de az énekesnő szemet szúr a Gestapo-nak, így fellépési tilalom alá vonják, társát, zongoristáját kiküldik a frontra, a Lili Marleen pedig tiltólistára kerül. A nő teljes kétségbeesésében öngyilkosságot kísérel meg, mire Robert és társai egy hamis hírt kezdenek terjeszteni, hogy megmentsék. A hír, miszerint Lili Marleen egy koncentrációs tábor áldozata lett, nagy felháborodást kelt mindenkiben, ezért a hatalom kénytelen visszavonni tiltását. Goebbels parancsára Willie újra felléphet és ismét felhangozhat a dal, méghozzá egy berlini koncerten. Ez a koncert viszont mind a dal, mind az énekesnő karrierjének utolsó állomása (a kettő sikerének íve eggyé fonódott). Ezután a nő a háború végéig visszavonultan él, majd amint lehetősége adódik, rögtön visszatér Zürich-be. Ott viszont azzal szembesül, hogy élete szerelme boldog házasságban és sikeres karmesterként él.

Willie sorsa tehát kétszeresen is tragikus, sem szerelme, sem karrierje nem teljesedett be, vált valóra, illetve ha igen, nem volt hosszú életű. A szerelem lehetősége (annak ellenére, hogy a néző és Willie is végig reménykedik) már abban a pillanatban meghiúsult, amikor a nő kint ragadt Münchenben. Így csak a karrier alternatívája maradt neki. Igazából mindenét, egész életét felteszi rá, emiatt még inkább érezhető az óriási szakadék a csillogó, pompával teli világ és a bukott, betiltott, minden téren tönkrement egykori sztár világa között. Annak a volt sztárnak a világa, akit a rendszer kihasznált, majd mikor veszélyessé és gyanússá vált, egyszerűen összetiport, betiltott és kidobott. Azonban Willie erre már csak utólag, túl későn döbben rá. Eleinte azt hiszi, hogy semmi köze a háborúhoz, szemet hunyhat felette, hisz ő csak egy dalt énekel, amit szeretnek a katonák. Amíg tehát a hatalom és az egyén érdeke megegyezik, szinten végtelen mértékű támogatásban részesülhet, amint viszont keresztezik egymást az érdekek, a hatalom ismét felülkerekedik. Olyan mértékben avatkozik bele az egyén szuverén világába, hogy a nőnek muszáj lesz tudomást vennie a körülötte zajló eseményekről, a háborúról. Azért is törik szét olyan könnyen a karrierje, mert csak résztvevő volt a hatalomban és nem közreműködő alany. Szerelmét viszont épp ezért a (nem) közreműködésért veszti el, hiszen a férfi elítélendőnek tartja a nő helyzetét és a hatalomtól kapott kiváltságait. Fontos kiemelni néhány formai eszközt, keretet is. Fassbinder rendkívül hatásos módon kontrasztba állítja a lövészárkokban zajló rideg eseményeket, valamint Willie ünneplését, csillogását. A pompa közepette úgy hullanak a virágcsokrok, ahogy a való életben a bombák és ahogy elhullanak az áldozatok. A zeneiség szintén meghatározó eszköz, lévén az egész történet egy dal köré épül. Ám emellett különböző változatokkal is él a rendező, például amikor Robert-et a Lili Marleen folytonos hallgatásával kínozzák és kergetik az őrületbe. Akárcsak, amikor párhuzamos vágással élve mutatja be az utolsó koncertet, valamint Willie társának elesését a fronton. Azon a ponton ér a csúcsra, a végére a dal, amikor lelövik a férfit. A Lili Marleen a fasizmusnak és vizuális eszközeinek révén egyszerre több (hatalmi, szerelmi, művészi) szövegkörnyezetben is működik. Lehetővé válik a történelmi kérdések reprezentációja, valamint a család, a szerelem, az ellentétek stb. megjelenése egyazon (jel)rendszerben. A film tehát egy szerelmes dal és a világháború véletlen találkozására épül, valamint magára a dalra, mint a kultúra árucikként megjelenő termékére.

Besenyei Csilla