Yimou Zhang - Hős
A Hős című hongkongi-kínai akciófilm egy legendán, s a történelmen alapszik. Az i. e. 221-ben egységes birodalommá alakulás történetét reprezentálja Kínában. Eleinte igen egyszerű felépítésűnek tűnik: a Csin király maga elé hívat egy Névtelen nevű harcost, hogy mesélje el, hogyan győzte le a király három legnagyobb ellenségét: Végtelen Eget, Törött Kardot és Szálló Havat. A harcos három visszaemlékezésben, flashbackben meséli el az eseményeket, ám a király kételkedni kezd és hazugsággal vádolja. Ettől a ponttól vesz nagyobb fordulatot a film, s a színek, jelképek, hagyományok és flashbackek örvénye beszippantja a nézőt. Ráadásul egy flachbackben a flashback is megjelenik, mely még inkább sokrétűvé teszi a narratívát.
http://www.imdb.com/title/tt0299977/
A film nagy hangsúlyt fektet a kínai kultúra, művészet, ideológia, jelképek és életérzés ábrázolására. A harcművészet, a szerelem és a kötelességtudat kavalkádjára, s egyaránt épít a vizuális és akusztikai elemekre. Képileg nagyon fontos a monumentalitás, a nagy terek, a nagy tömeg, a tömeg tagjainak összehangolt és egyidejű mozgása, s ezekhez képest az egyes egyén, kis ember ábrázolása. Mindezek meghatározó alkotóeleme a szín, színvilág és a zene. Mint minden kultúrában, a kínaiban is megtalálhatók a sajátosságok, melyek a filmben szintén megjelennek: helyszínül a pagodák, háttérben a kínai festészet és szobrászat alkotásai, aláfestésként kínai zene, mindent összekötő elemként a kalligráfia, s mindezek beleágyazva a lélegzetelállító kínai tájakba: tavak, hegységek és völgyek környezetébe.
A színek használata nagyon fontos, gondolatok, érzelmek és érzések fejezhetők ki velük, atmoszférateremtők. A különböző színek más-más hangulatot keltenek, s a filmben igen széles skálájuk jelenik meg. A Csin király és környezetének színe a szürke és az ezüst, mely a hamu, a szomorúság, a melankólia, az unalom, az egyhangúság jelképeként fogható fel. Az élénk színekkel ellentétben hétköznapiságot, ridegséget sugároz. A kínaiak egyébiránt az ezüstöt tartották a legértékesebb fémnek, így a király környezetébe tökéletesen beleillik. A király és a szürke ellenpontjaként jelennek meg a harcosok (eleinte) pirosban.
A piros hallatán, láttán leggyakrabban a vérre asszociálunk, ami hasonlóképpen kapcsolatban van az élettel és a halállal is. A csata és egyéb küzdelmek jelenteinek elengedhetetlen kísérője. Emellett a tűz, az erő és a nemiség szimbóluma, noha esetenként a bűn, a negatívum szerepkörébe jelenik meg. A bűn, s ezáltal az engesztelés, a vezeklés és az áldozat színe is, egy időben szokás volt a halottakra vörös leplet borítani, hogy jelképesen áldozattá avassák őket, ahogy Névtelen holttestével tették ezt. Átmenetként jelenik meg a narancssárga, a piros és a citromsárga között, ami a kíniaknál az egyensúly, a szeretet és a boldogság színe. A szerzetesek – ahogy a harcosok a filmben – gyakran ilyen színű ruhában jártak, mely a láng, a megvilágosodás fénye és az isteni szeretet kinyilatkoztatásának megnyilvánulása.
A pirossal szemben a citromsárga az örök fény, a felség, a hatalom kifejezője. Nem véletlen, hogy a filmben elhangzik: ha sikerrel jár Névtelen, tűzzenek vörös zászlót, ha nem, akkor sárgát. Eredetileg egyébként az uralkodó és családjának, majd a szerzetesek színe lett, mely a lemondás, alázatosság jelképévé vált. A továbbiakban megjelenik a kék, mint a végtelenség, a természetfeletti szimbóluma, ám ugyancsak jelképe a természettel szoros kapcsolatban álló alkotóelemeknek, mint például a vizek, vagy az ég. A filmben Szálló Hó holtteste egy végtelennek tűnő tó közepén álló szentélyben van elhelyezve, s körülötte a megfoghatatlan végtelenség. S ha már ég, a kék az ott lakó istenek, a mennyei hatalom kifejezője, mely a földi féktelen és bűnös szenvedély (a vörös) ellentéte. Ezután a fehér szín kap domináns szerepet, mely a tisztaság, a fény, az érintetlenség, az egyszerűség metaforája. Szoros kapcsolatban áll a halállal és annak rituális tárgyaival (halotti lepel, gyertya), valamint a szellemekkel és a kísértetekkel is. Kínában a gyász színe, nem csoda hát, hogy abban a flashbackben, melyben a fehér uralkodik, együtt halnak meg a szerelmesek, Hó és Törött Kard.
A filmben megjelenő utolsó szín a zöld, melyet feltehetőleg nem véletlenül hagytak a végére. A zöld ugyanis kettős, kétértékű: lehet a fiatalság, a megújulás, a tavasz, ugyanakkor lehet az éretlenség, a tapasztalatlanság, a naivság jele. A film során Törött Kard és Hó érkeznek zöldben, hogy megöljék a királyt, ám Kard végül megkegyelmez neki. Mindez a változás, a ráébredés, az új gondolkodás megnyilvánulása.
A színek mellett a zene, a harcművészet és a kalligráfia is nagy szerepet kap. A zene és a harc azonos elven alapulnak, mindkettőhöz különleges állapot szükséges. Mint ahogy a kalligráfia és a vívás is egy tőről fakad, emellett Törött Kardot a kalligráfia tanította meg arra, hogy nem szabad megölni az uralkodót. A kalligráfia, a díszes kézírás tanulása és alkalmazása egyfajta művészetként is felfogható. Az írásjelek a kínaiaknál fontos szerepet töltenek be, több tízezer különböző írásjegyük létezik, s egy-egy írásjel többféleképpen értelmezhető.
Ez szintén megjelenik a film során, a kard szót tizenkilenc írásjellel tudták leírni, Törött Kardnak meg kellett találnia a huszadikat. Mindezek mellett az ősi tanítások, a mester-tanítvány viszony, az ősi iskolák és a harcművészet is bemutatásra kerül. Külön említésre méltó a monumentalitás mellett a lassított és kimerevített képek, jelenetek, mint a vizualitás eszköze. Legtöbbjük harcjelenet közben látható, s szinte atomjaira bontva az elemeket (vízcsepp, nyílhegy stb.), mégis tökéletes összhangban ábrázol. Az akciódús jelenetek mellett megjelenik a melodráma is, mely központi ellentéte a szerelmesek, Törött Kard és Hó ellenkező gondolkodása. Emellett a tanítvány Törött Kard iránti reménytelen szerelme sem nyer pozitív végkimenetelt. A – minden szempontból – legfontosabb elemet, Névtelen elemzését a végére tartogattam. Már maga a Névtelen megnevezés antagonisztikus, van neve, ami szerint mégis névtelen. Emellett fekete ruhája révén maga a halál megtestesítője. A fekete köztudottan a sötétség, az éjszaka, a káosz, a mélység, az űr, a gyász és a halál szimbóluma. Eleinte, mint halált hozó, majd mint az életről lemondó, alázatos, magát megadó és feláldozó jelenik meg. Ám áldozatával hősies tettet hajtott végre, mely nélkül a történelem sem alakult volna úgy, ahogy.
Besenyei Csilla
