Ki-duk Kim – Lopakodó lelkek
Melodráma-e a Lopakodó lelkek című film? Vagy legalábbis hogyan és milyen mértékben van jelen ez a szál, hiszen műfaját tekintve a film krimi?
A legalapvetőbb stílusjegyek és alapkövetelmények többségükben könnyen megtalálhatók, szembetűnőek. Egy szerelmi háromszög áll a középpontban., melyre az angol cím is utal: 3-Iron. Az iron, azaz vas, a cselekményt szinte végig kísérő golfütőre és annak szerepére utal.
http://www.imdb.com/title/tt0423866/
A férj és feleség közti kapocs főként csak az erőszakra épül. Ez eredhet a kihűlt érzelmekből, valamint a kényszerű házasság lehetőségéből (ami az ázsiaiaknál igen gyakori). Ebből adódik egyrészt, hogy a kiszolgáltatott, szenvedő, ártatlan lányt meg kell menteni, „fel kell szabadítani”, ami ez esetben a betörő férfi szerepköre lesz Másrészt a férj maga a szenvedés, a boldogtalanság oka, a felesleges harmadik. A klasszikus melodrámákhoz hasonlóan ezek a jelenetek is a felsőbb réteg köreiben játszódnak, annak ellenére, hogy a férfi főszereplő egy hajléktalan. Hősünk stílszerűen egy teljesen egyszerű, mondhatni egyoldalú karakter, akinek nincs kihangsúlyozva más főbb tulajdonsága. Láthatjuk tehát, hogy az ellentétes erők társadalmi és lelki természetűek, valamint hatalmiak is (gondolok itt arra, amikor a rendőrség kiszolgáltatja a fiút a férj számára). Azon a ponton is egyezést találunk a műfaji jegyek szempontjából, hogy hősünk tehetetlen, magára maradt és vele szemben összemérhetetlen, külső erők állnak. Ám a film második részében mintegy bosszúállást láthatunk, mellyel egálra billen a mérleg. (A fiú visszatér a korábbi helyszínekre és elégtételt vesz). A néző akarva akaratlanul is a szereplő érzelmi állapotán, szemszögén keresztül éli át, szemléli az eseményeket. A modern melodrámák jegyei is felfedezhetőek, a hősnek az értékek hiányával kell szembenéznie. Tehetetlensége miatt a legfontosabb pillanatokban cselekvésképtelenné válik, hacsak nem történik valami csoda, mellyel mégis győzedelmeskedhet. (Erre a csodás elemre a végén térek ki.) Az értékek hiányának legszembetűnőbb példája a férj-feleség kapcsolatban, valamint a hatalmi erők hiányosságában fedezhető fel.
A film során a szerelmeseket egyáltalán nem halljuk beszélni, hangos beszédet csak a külvilágból érkezőktől hallunk. A szóbeli kommunikáció szerepét a szimbolikus cselekvések veszik át, a közös rituálék stb. Fontos, hogy a lány mintegy természetesen csatlakozik megmentőjéhez, nem kell győzködni, nem kell kérni (nehéz is lenne, ha meg sem szólalnak.) Valamint, hogy a lány szinte automatikusan kezdi végezni a korábban látott tevékenységeket (kimossa a ruhát más házában, főz stb.) Ez a történet azon részén kap még nagyobb szerepet, amikor a fiú börtönbe kerül és a lány – feltehetően, hogy közel érezze magához – ugyanúgy folytatja tovább a korábbi, közös rituálékat. Szembetűnő különbség azonban, hogy a szerelmesek közül a lány a kezdeményezőbb, példának okáért: ő húzza oda magához a férfit az ágyban. Amennyire hiányzik a dialógus a történetből, annyira kap nagy szerepet – melodrámához illően – a zene. Minden betörés alkalmával az az első mozdulat, hogy betesznek egy-egy lemezt lejátszásra, illetve ha nem működik a lejátszó, akkor megjavítják. A zene ellátja alapvető funkcióját is (hangulatteremtés, fokozás), emellett mondhatni átveszi, pótolja a verbalitás hiányát. Más eszközökkel is fokozza a hangulatot, illetve helyettesíti a beszédet: közös fotók, közös étkezés és a leghatásosabb a közös mérlegreállás, amely együtt nullát mutat (a természetfeletti, átlag feletti szerelem súlyának metaforája).
A melodrámák fontos eleme a csattanó és a fordulat. Jelen esetben már maga a szerelmesek találkozása ilyen fordulatnak tekinthető, hisz nem túl gyakori, hogy egy betörő nekiálljon mosni, takarítani, szerelni egy lakásban. A másik ilyen fordulat számomra a lebukás pillanata, legalábbis olyan értelemben, hogy korábban is lebuktak, mégsem volt következménye. A végső, drámai, minden téren csúcspont az, amikor visszatér a fiú a lányhoz, mint egy szellem, újra szerelmi háromszög alakul ki. Furcsa, hogy a férj vajon tényleg nem tud róla, hogy újra hárman vannak vagy érzi, de úgy gondolja, hogy ez így is több, mint amit eddig kapott a feleségétől? Gondoljunk csak vissza arra, amikor a lány szerelmet vall a férjének (valójában a mögötte álló fiúnak) és a férfi hitetlenkedve forog körbe. Nagyon fontos, hogy itt szólal meg először a lány, s mi mást mondhatna, mint hogy: szeretlek. Számomra a legszebb pillanat és tényleg a film csúcspontja, amikor az ölelkező házaspárhoz odalép a fiú és megcsókolja szerelmét. A nézőben egyszerre dúl a boldogság, a beteljesedés érzése, ám ott motoszkál az is, hogy ezentúl hármasban fognak élni? Miért nem öli meg a fiú a férjet? Vagy miért nem válnak el a házastársak? Vagy legalább szöknének el újra. Ám sokkal dominánsabb a boldogság érzete, a happyend ténye, így amilyen gyorsan jön az elégedetlenség, olyan gyorsan tovaillan. Feltehetnénk a kérdést, hogy miféle boldogság ez? Hogyan tért vissza a fiú? Tényleg láthatatlan, súlytalan, szellem (nevezzük bárminek) lett? Hisz a valóságban nem tapasztaltunk (eddig) ilyet, vagy ehhez hasonlót. Azonban nem az a fontos, hogy a jelenetek, a történet mennyire valósak, hanem, hogy a film cselekményvezetésébe illeszkedjenek, ami jelen esetben teljesül.
Besenyei Csilla
