Ridley Scott – Szárnyas fejvadász
A szárnyas fejvadász című amerikai sci-fi elbeszélésmódját tekintve narrációval ellátott történet, mely visszaemlékezésekkel és utalásokkal teli. A történet 2019 novemberében, egy fiktív jövőben játszódik, ahol az ún. replikánsokat (génmanipulált, emberhez nagyon hasonlító rabszolgákat) meg kell ölni, vagy ahogy a film fogalmaz, kiiktatni.
http://www.imdb.com/title/tt0083658/
A fő konfliktus az emberiség és az emberek által alkotott replikánsok között áll fenn, tipikus esete a teremtmény fellázadásának alkotója ellen. A gond az, hogy ezen teremtményeket csupán néhány év élettartammal látták el, de azok többet akarnak, ezért visszatérnek a Földre. Szűkebb értelemben a főszereplő, Deckard és az androidok közti ellentét ez. Deckard a Blade Runner nevű rendőri csapat tagja, egy fejvadász, aki már nyugdíjba vonulás előtt áll, ám előtte még el kell végeznie egy utolsó feladatot, kiiktatni négy replikánst. Hősünknek nincs választása, el kell vállalnia a munkát.
Az első fordulópont akkor következik be, amikor egy Rachel nevű nőn végez tesztet, amely segítségével kideríthető, hogy az illető android-e. Fontos, hogy a nő nem tudja, hogy nem ember, s ennek terhét egy ideig Deckard hordozza, majd később emiatt vigasztalja. Idővel szorosabb érzelmi viszonyok fűzik hozzá, valamint a lány fogja megmenteni a hős életét. Replikáns révén Rachel kilép a vállalattól, tudja, hogy üldözötté vált, ám nem Deckard lesz az üldözője. Azért sem, mert adósának érzi magát, amiért megmentette és azért sem, mert beleszeret a nőbe. Illetve a harmadik ok a férfi ember létének kérdésessége, amire később térek vissza. A főszereplő tehát sorra végzi feladatát, miközben újabb és újabb apró információt tudunk meg róla és környezetéről. Fontos, hogy ezeket általában a szereplővel együttes időben tudjuk meg, valamint visszaemlékezések során. A zenének itt is lényeges szerepe van, főként akkor, amikor Rachel zongorázik.
A második nagyobb fordulópont a Roy Batty nevezetű replikánssal való harc során következik be. Hosszas és fájdalmas küzdelmük végéhez közeledve Deckard áll vesztésre, noha mindeközben ellenfele már utolsó perceit éli (lejár a négy éve). Fordulat, amikor a haldokló replikáns felhúzza a tető peremén kapaszkodó fejvadászt, ezzel megmentve életét. Emellett nagyon fontosak az utolsó mondatai. „Különös élmény félelemben élni, ugye? Pontosan ezt jelenti a szolgaság.” Valamint: „Mindezek a pillanatok elvesznek az időben, mint könnyek az esőben.” Tulajdonképpen megfogalmazza a történet fő témáját: Mit jelent embernek lenni? Mennyire értékes is az emberi élet? Nem csak azért erőteljesek ezek a mondatok, mert egy haldokló szájából halljuk, hanem azért is, mert ez a lény csupán négy évet kapott az emberi létből. Ez a négy év önmagában sem sok, nemhogy még valaki rabszolgaként élje le ezt a csekély időt. Nagy hatása tehát abból ered, hogy egy ilyen rövid időtartamot megélő teremtmény ennyi tapasztalatra, bölcsességre tett szert. Felhívja a figyelmet az élet végességére, ezáltal fontosságára is, valamint az idő mulandóságára és az átélt pillanatokra. Fontos megélni az adott momentumokat, élvezni az életet, viszont hangsúlyozza, hogy a pillanatok elvesznek az időben, vagyis az élet egészében. Ezt viszont már csak akkor látja az ember, ha van mire visszatekintenie, ha már megélt egy hosszabb időszakot.
A rendezői változatban a történet úgy ér véget, hogy Deckard otthona előtt egy papírból hajtogatott egyszarvút talál, amelyet már a film elején is láthattunk. Visszatérő motívum, mely azt jelenti, hogy a férfi is – akárcsak Rachel és a többi android – replikáns. Azaz emlékei szintén mesterségesek, élettartama pedig korlátozott, s az általa megélt időből kiindulva, élete végéhez közeledik. Számomra az a leginkább kérdéses, hogyha érzelmeik is csupán manipulált, előre betáplált érzések, hogyan képes beleszeretni a nőbe? Fordított szemszögből látjuk, hogy Rachel nem tudja, mi a szerelem, hogyan működik ez az egész érzelmi háló, Deckard próbálja „megtanítani” rá. Ilyen szempontból a fejvadász ember és nem android, s a film során fel sem merülne ennek megkérdőjelezése. Ám valljuk be, enélkül a csavar nélkül kevésbé lenne izgalmas a történet, sőt, kifejezetten átlagosnak és unalmasnak mondhatnánk. Azt, hogy valójában ember vagy replikáns-e Deckard, a rendező a néző döntésére bízza, ettől válik igazán nagyszerűvé a film.
Besenyei Csilla
