Géla Babluani - 13 Tzameti
A 13-as című fekete-fehér francia thriller Géla Babluani első filmje. Filmdramaturgiáját tekintve a suspense thriller jegyei figyelhetőek meg. Hogy melyek ezek az elemek és közülük melyek vannak jelen, illetve mik hiányoznak?
http://www.imdb.com/title/tt0475169/
A suspense thriller alapköve, hogy a néző beavatott, ezáltal több információval rendelkezik a legyőzendő akadályt, ellenfelet illetően, mint a tájékozatlan főhős(ök). A borzongás, borzongatás (amit maga a suspense szó jelent) ebből a többletinformáció birtoklásából és a tudatlan szereplő „vakon” történő cselekedeteinek kettősségéből ered. Ebben a filmben a főszereplő, Sébastien és a titokzatos levél, valamint később a pénzéhes gengszterek kapcsolatán keresztül fut a fő szál. Elengedhetetlen jellemző, hogy a történetből hiányzik a központi bűnös, illetve a központi nyomozó figura. Ehelyett egy ártatlan ember (esetünkben a Sébastien-t alakító George Babluani) hirtelen és véletlenszerűen csöppen bele az összeesküvésbe. Ez Hitchcock egyik kedvenc témája is. Hitchcock neve mellett, azt is meg kell említenünk, hogy Géla Babluani több technikai elemet is átemelt tőle: speciális világítás, fény-árnyék kontraszt és (thrillerre jellemző) kameraállás. Ami nagyon fontos, az a véletlen szerepe. A szegény családból származó fiú tetőt javítani megy ahhoz a házhoz, aminek ablakán a szél véletlenül kifújja azt a bizonyos levelet. A fiú pedig véletlenül megtalálja és elteszi. Akárcsak a későbbiekben, nagyon is a véletlenen, az adott pillanat esetlegességén múlik minden, gondoljunk csak arra, amikor a fegyver vagy kilövi éppen a golyót vagy nem.
Habár hiányzik a tipikus, végletekig gonosz, vagy hivatásából eredően zseni nyomozó karaktere, valamiféle nyomozás általában mégis megjelenik a suspense thrillerekben. A hős, ha akar, ha nem, egy idő után mindenképp nyomozásba kezd, ugyanis bizonyítania kell saját ártatlanságát. Ezt pedig csak úgy teheti meg, ha felderíti az ügyet, miközben a bűnözők és a rendőrök is a nyomában loholnak. Jelen filmben ez a jegy nem teljesen ekképp mutatkozik meg. A fiú önként, naivan, pénzszerzés reményében keveredik bele a „játékba”, kiszállni viszont már nem tud. Puszta véletlen és szerencse, hogy életben marad és megnyeri a játékot, s innentől indul az igazi vadászat. A gengszter testvérpár életben maradt tagja a pénzért, a rendőr pedig az igazság felderítéséért (már nem csak követi) kapja el a fiút. Ám igazi nyomozásra nincs szükség. Némi hazugság és információmorzsa után a rendőrség futni hagyja a fiatalt, ellenben a gengszterrel, aki a film végén lelövi őt. A hangsúly tehát így nem a rejtélyen vagy annak megoldásán, hanem a feszültségkeltésen van. Ennek egyik eszköze a késleltetés, ami A 13-as c. filmben egészen kitolódik. Körülbelül a történet első harmada után tudjuk meg, hogy mire is vállalkozott a főhős, miből és hogyan kereshet sok pénzt. Ez az élet-halál ördögi kör a kulcsinformáció, amely az eseményeket valamelyest lassítja, bezárja, ám a pszichoanalitikai oldalt elindítja. Innentől láthatjuk ugyanis Sébastien lélektani fejlődését, ami szintén a suspense thriller egyik jellegzetessége. A történet elején egy tisztességesnek látszó, kétkezi munkás, szegény családból származó, fiatal fiút láthattunk, aki minden adandó munkát elvállal, hogy pénzhez juttassa családját. Ehhez képest a történések végére (még ha nem is hidegvérű, de) gyilkosként áll előttünk. Ezt a folyamatot láthatjuk a „verseny” során is: a legelső lövésnél nem akarja meghúzni a ravaszt, még próbál ellenállni, ám a későbbiekben már nagyon jól tudja, hogy nincs választása és nem is küzd ellene.
Ugyancsak ismertetőjegy, hogy elérkezik az a pont, amikor a hős, a pozitív oldal képviselője kénytelen lopni, ölni, átlépni az ellenkező oldalra. Ezáltal megjelenik a többértelműség, s már nem olyan éles a határ a jó és a rossz között. Ám a néző mégsem tudja elítéli a karaktert, még ha valóban bűnös is, jelen esetben több okból sem. Egyrészt, mert tudjuk, hogy a családjáért teszi, a nyomorúságuk ellen, hisz a verseny végén egyből hazaküldi a pénzt. Másrészt azért, mert látjuk, hogy ki szeretne szállni, visszalépni, de már nem lehet. Ez a borzongás, feszültség másik fő forrása: szinte klausztrofób módon, fizikai térben, be/össze vannak zárva a játékosok egy kis, sötét szobába, ahonnan a halál az egyetlen menekülés. Harmadrészt, noha visszafordíthatatlanul belekerül a körforgásba, végig emberi és érzelmekkel teli marad. Minden lövés előtt és a verseny folyamán végig küzd (ellen)érzéseivel. Végül pedig azért, mert míg ellenfelei különböző tudatmódosító szerekkel élnek a verseny folyamán, valamint teljes, tét nélküli csőd az életük vesztenivaló nélkül, addig a fiú végig „tisztán” játszik és amint már említettem, a családjáért. Ez esetben a film a bűnbeesés, a bűnözés lelki, pszichés mozgatórugóit keresi a fiú lélektani feltárása által. S ezzel, hogy ilyen éles a kontraszt az egyszerű, átlagos fiatal és a gyilkos között, még intenzívebb a borzongás. Összességében tehát elmondható, hogy a legalapvetőbb mozzanatokban jelen vannak a suspense thriller stílusjegyei. Kivétel ez alól, hogy a történet végén meghal a főhős, illetve, hogy hiányzik a filmből a romantikus szál, a melodrámai vonal. Ámbár, a fiú halála kettős érzéseket kelt: egyrészt jogosnak érezzük, mert igazságtalan volna, ha büntetlenül megúszná, így halálával „helyre billen a mérleg két oldala”. Másrészt sajnáljuk, mert ártatlanul és (eredetileg) jó szándékkal keveredett a bajba. (Nem elfelejtendő, hogy a pénzt végül postára adta, így fél sikerrel járt.) Ami pedig a romantikus szálat illeti, valójában nem elengedhetetlen a suspense thrillerekben, s igazából nem érezzük nagyobb hiányát.
