John Hillcoat - Az ajánlat
Az ajánlat című filmben több műfaj keveredése tűnik elénk; a western, a dráma és valamelyest az akciófilmek elemei, jellemvonásai is. Miben mutat közös jegyeket és miben hoz újat a tipikus amerikai westernekhez képest?
http://www.imdb.com/title/tt0421238/
Az alapkonfliktus, vagyis a civilizáció és a vademberek szembenállása jelen filmben is fenn áll. A civilizációt Stanley kapitány képviseli, aki feleségével együtt nemrégiben érkezett Angliából, s többször említi a történet során, hogy változást, értelmet akar hozni a vadonba. Tiszteli a múltat, a hagyományokat, ellenben célja a jövő építése, felvirágoztatása. Ám az erő(szak), az (állati) ösztönök gyakran erősebbek az észnél, látható ez például Mike megverésekor, ahelyett, hogy előbb teljesen megbizonyosodnának bűnösségéről. Emellett házával és kertjével is képviseli a civilizációt; egyszerre gyönyörködtető a jól berendezett, gondosan ápolt, tiszta rezidencia, ám egyaránt szemet szúr, hogy mindez a pompa kilóg a vad, nyugatias, puszta, kopár és - ami a legfontosabb - természeti környezetből. Nagyon fontos az ember, mint véges, apró és gyarló lény és a természet, mint végtelen, óriási, mindent (a rosszat is) elnyelő, annak helyet adó környezet ellentéte. Ez egy újabb jellemvonáshoz kapcsolható, miszerint a western mindig a határvonalon játszódik. Mindent összevetve, rögtön háromféleképp értelmezhetjük a határvonalat: az első a kapitány és felesége háza, valamint a pusztaság határa; a második a város központja és a külváros, a vadon véglete; harmadrészt (ha nem szorosan fizikai határokra asszociálunk) a civilizáció és a vadon, a vadság pereme.
A western mindig erkölcsi normákat képvisel és jelenít meg. A fent említett elhatároltság mellett a karaktereket is könnyen besorolhatjuk a jó és a rossz kategóriáiba, de csak az amerikai westernekben. Az ajánlatban nem válik el igazán élesen az erkölcsi jó és rossz, emiatt is izgalmas és érdekes a történet, noha kétségtelen, hogy vannak kifejezetten csak pozitív és negatív alakok. Az amerikai westernben a karakterek határozott jellemmel rendelkeznek, ám jelen esetben sokkal komplexebb és bonyolultabbak a figurák. Példának okáért, Charlie vadonban élő testvérei - akiknek az egész történet folyamán csupa negatív, erkölcstelen cselekedeteik vannak - kezükben mégis állandóan ott a könyv, és megnyilvánulásaikból gyakran érezhető a műveltség, olvasottság. Egy kis kitérő erejéig meg kell említeni, hogy a könyv és a műveltség fontos szimbólumok, ugyanis ez az egyetlen pont, kapaszkodó, melynek segítségével még embernek, civilizáltnak érezhetik magukat az amúgy társadalmilag és minden téren kirekesztett, üldözött fiúk. Ha ez sem lenne jelen, valóban szinte állatinak érezhetnénk a barlangokban bujkáló és élő fivérek életvitelét. Visszatérve a jellemekhez, a legkisebb testvér, Mike feltehetően bűnös, azonban mivel nem kapunk erről teljes bizonyosságot, nem tudjuk elítélni, kifejezetten rossz karakternek minősíteni, sőt, még együtt is érzünk vele, amikor majdnem halálra verik. A középső fiú, Charlie sem teljesen az erkölcsi jó megtestesítője, hisz kapunk némi információt zűrös múltjáról, noha ő már a változás, a jó útjára lépett. Azonban a múlt nem érdekli a nézőt, csak a jelen és a jövő, hogy a főhős szembe fordul-e bátyjával, hogy megmentse öccse életét. A történet ilyen szempontból Charlie jellemének, lélektanának küzdelmét és változását vezeti végig, s csak az lehet az egyetlen, erkölcsileg jó megoldás, (ami be is következik) hogy leállítja az öldöklést, leállítja bátyját. A western műfaj használatának eredetileg két oka van: a hősiesség, az erkölcsi jó győzelmének ábrázolása vagy bocsánatkérdés az indiánok ellen elkövetett cselekedetekért. Jelen esetben az első ok áll fenn.
Ez a műfaj kifejezetten a kettősségekre, a szélsőségekre épít: civilizáció-vadon, jó-rossz stb. Újabb kettősség az egyéni szabadság és a törvény, valamint a közösség. Az előbb említett társadalmilag kirekesztett Burns-fivérek esetére is igaz, pusztító és öldöklő életvitelük miatt kirekesztették magukat a közösségből. Egyetlen megoldás a határon kívüli, a végtelen vadonban, barlangokban bujkáló élet. Emellett a kapitány (igazságra törekvő) egyéni akarata és a rangjától, környezetétől elvárt cselekedete szintén egymásnak feszül. Ami a nők ábrázolását illeti, a kapitány felesége se nem szűzies, se nem ún. „aranyszívű kurva”. Gyakran kifejezetten irritáló személyiségként van jelen a filmben. Kétségtelen, hogy az igazságra, az igazságszolgáltatásra és a jó feleség megtestesítésére törekszik. Emellett bizonyára nem lehetett könnyű nőnek lenni egy olyan korban és helyen, ám véleményem szerint jórészt a saját maga kreált problémák áldozata lett, önmagát tette áldozattá. Mint minden műfaj, a western is szemantikai és szintaktikai elemekre épül. A hollywoodi változatban könnyen felismerhetőek ezek: lovak, pisztoly, lövöldözés, indiánok, ördögszekér stb., mint szemantikai elemek és a jó-rossz, törvényen kívüli-törvény szembeállítása, mint szintaktikai elemek, amik alapján felépül a cselekmény. Ebben a filmben mindkettő megjelenik, bár némileg változik is. Szemantikailag szembetűnő az ausztrál táj, mely felfedezetlen, rejtélyes, végtelen és ahol bármi megtörténhet. A szintaktikai változás pedig a már említett eltérésből – vagyis hogy nincs kifejezetten jó-rossz – adódik. Ami az ausztrál tájat illeti, fontos megemlíteni, hogy újdonságnak számított; filmes helyszín szempontjából, illetve a felfedezetlensége és végtelensége miatt is. A rendező fifikás módon igen gyakran mutatja az elképesztő tájat, a naplementét, a napfelkeltét stb. Egyaránt nyújt lenyűgöző látványt, valamint eleget tesz egy újabb fontos műfaji jellemzőnek: az időbeli és térbeli meghatározottságnak. A filmidő és a játékidő szinte teljesen megegyezik, a döntő és utolsó mozzanat az utolsó percekben következik be. Amit még mindenképp említeni kell, az az erőszakos pillanatok lassítva, gyakran lágy, lassú, érzelemmel teli zenével mutatása, melyet szinte mindig gyors és élet vágás követ. Példának okáért Mike ütlegelése. Ezáltal a rendező még nagyobb és erősebb hatást kelt és ér el. Ami az erőszakot illeti, a néző úgy érezheti, hogy felesleges és kifejezetten túlzó, túl nagy mértékben jelenik meg. Korábban a cinikus ábrázolás eszköze volt a rengeteg üldözés és felesleges lövöldözés.
Véleményem szerint azonban ebben a filmben nem a cinikus ábrázolás a cél. Sokkal inkább eszköz arra, hogy bemutassa az ember állatias, ösztönökkel teli és törvények korlátozása nélküli énjét, valamint a testvériesség, az összetartozás erejét. Nagyon hasonló, szintén ausztrál film, az Animal Kingdom, mely már teljesen elhagyja a western műfaját, de ugyanígy az ösztönlétre és a családi összetartásra épít. Ennek hangsúlyossága miatt lehet hiányérzete a nézőnek, hisz nem az amerikai westernekben mindig jelenlévő pátosz áll a központban.
